1. Rugalmas időbeosztást szeretnénk, hogy maradjon idő a szabadidős tevékenységekre is. 

2. Kreatív, színes munkakörnyezetet, ami inspirálóan hat a munkánk végzése alatt.

3. Tiszteletet. Fiatalok vagyunk, azonban elég sok mindenhez értünk.

4. Tudni szeretnénk, ha valamit jól vagy épp rosszul csinálunk. Nagyon fontos számunkra, hogy visszajelzéseket kapjunk a munkánkkal kapcsolatban.

5. Tisztán megfogalmazott elvárások.

6. A munkahelyi légkör, mentalitás és az ott dolgozók által képviselt értékek is jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy szeretnénk-e ott dolgozni vagy sem.

7. A munkahely legyen nyitott az új ötletekre és megvalósításokra.

8. Legyen fejlődési lehetőség.

9. Jól felszerelt iroda.

10. Jó kommunikáció az intézményen belül.

11. A pozíció legyen tisztán és világosan definiálva.

12. Bizalom.

Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha egy megadott recept lenne arra, hogyan lehetne megfelelő munkakörülményt teremteni a fiatalabb generációknak. A témában számtalan elemzést találhatunk, ahol a generációk közötti különbségeket ecsetelik, sőt a besorolások is változóak, így még zavarosabb a helyzet. Azonban ezek alapján állítottam össze a fenti 12 pontot, ami akár egy irányvonal is lehet a jövő munkáltatóinak.

Persze azt is fontos megjegyezni, hogy bár különböző szakik behatárolták, hogy milyen jellemvonások találhatók meg generációként, azonban gyakran előfordulhat az, hogy bizonyos egyének önmagukat megtalálják két felosztásban is és nem feltétlenül limitálnák le magukat egyre. Éppen ezért, érdemes felméréseket készíteni, hogy reálisabban felmérjük azt a munkakeresői bázist, ami a közvetlen hatáskörünkben van.

Már 6-7 állásinterjút tudhatok magam mögött és be kell vallanom, hogy legtöbb esetben a személyes találkozó volt az ami, nem győzött meg arról, hogy én valóban beleillenék a környezetbe. A jelentkezés, de főleg interjú előtt, alaposan elolvastam minden fontos információt az adott cégről és ez alapján mindig volt egy kép arról, hogy mire is számíthatok. A lelkesedésem, pedig legtöbb esetben az interjú első pár percében már alább hagyott. Ugyanis a környezet és maga az a személy, aki interjúztatott nem győzött meg arról, hogy az a hely a legszuperebb munkát tudja nyújtani számomra.

Voltam olyan helyen is, ahol meg se akartak ismerni, csak elhadarták a feladatokat, amit már alapból ismertem az álláshirdetés alapján. Olyan gyorsan történt minden, hogy lányos zavaromban, még azt is elfelejtettem, hogy milyen kérdéseket kellene feltegyek. Szerintem elengedhetetlen az, hogy legyen egy kis ismerkedés az elején, mert a munkaadónak is fontos az, hogy olyan embert vegyen fel a pozícióra, aki a legjobban beleillik a vállalat által képviselt értékekbe.

Szabó Lidia Dóra